KisO Napló: 1 hónapom a családommal
Kedves Ebárvaház!
Már majdnem három hete a Gazdiknál vagyok, nagyon izgi hetek voltak!
Voltam Doki néninél, ott mindenkinek megmutattam milyen tündérien tudok viselkedni, kedvesen ismerkedtem a többi várakozóval is, persze aztán kicsit megijedtem, mikor az orromba akartak csöpögtetni valamit, de hát a jutifalattal megenyhítették a szívem!
Az autóba eleinte nem voltam hajlandó beszállni, mindig megvártam, míg a hercegnői ellátáshoz méltóan beemelik a popómat. Viszont mostanra már kis nekifutás és úgy bepattanok, hogy mindenki csak pislog,
bizony bizony, apró lábak, nem lusta lábak!
Imádok egyébként autózni, eleinte nézelődöm, aztán hatalmasakat lehet szunyálni az úton, tökéletes időtöltés.
Voltam nyaralni, ott voltak vendégek, hát mit ne mondjak, a gazdiknak igyekeztem megmondani, ki jófej és ki nem, de azt állítják, ők tudják, köszönik szépen, nem kell mindenkit megugatni...
Szerintem nem értenek hozzá, de ő bajuk!
Úgyhogy idővel megnyugodtam és elviseltem a közelségüket! De a nyaralás szupi volt, sokat sétáltam, néztem a csillagokat, autóztam, kaptam virslit! A viharokat továbbra sem szeretem, nagyon megijesztenek, de a gazdik olyankor éjszaka mindig megvédenek, szóval azért el tudok aludni.
Megismertem a nemesisemet, a sünt!
Nagyon furcsa teremtés, nem győztem hangommal elijeszteni a kertből, de ez meg rá se hederített, araszolt tovább, mint aki egész éjjel ráér...
Hagyján, de még másnap is visszajött!
Mondhatom pofátlan népség...
Meséltem már, hogy kaptam virslit? Amíg én a Gazdikkal nyaraltam a cica az új otthonomban szabadon garázdálkodott, mindent beborított az illatával, úgyhogy volt mit végigszagolnom, mikor visszaértünk.
De kapcsolatunk elkezdett kanyart venni, egyre többet közelítünk egymáshoz, rájöttem, hogy valószínű kellően kópé és lehetne a barátom is, akivel csintalankodunk. Én már nagyon izgatott vagyok, mikor meglátom őt, ő még kicsit fél, azt mondják nagyon hevesen mutatom ki az örömömet! De már többször feküdtünk egymáshoz közel, én a kennelemben, ő mellette, persze legalább az egyik Gazdi védelmét követeli, de lassan talán már a nóziját is közel dugja hozzám...
Addig is, fontos elmondani, hogy itthon is kaptam virslit!
Aranyélet, azt mondom!
Lehet szunyálni, sétálni, enni, szaladgálni, a végtelen pocaksimit már nem is említem!
Remélem minden Ebárvaházas barátom hamarosan megtapasztalhatja ezt a szuper virsliben gazdag gazdis életet!
Írok még!
Puszi-pacsi, KisO