Kajla
Imádom a németjucikat . Nem csak azért, mert nekem ők a felséges és intelligens kutya példái, hanem egyszerűen ez a fajta és keverékei , mellyel legjobban tudok kommunikálni és ezáltal együtt élni. Vannak vizsláim és egyéb mentett keverékem is , őket is szeretem persze – a vizsla sokak szerint nem is kutya, hanem valamiféle házi kedvenc, aki saját ízlése szerint idomít téged megfelelő gazdivá – de ez majd egy másik írás része lesz .
Most Kajláról , a német -juhász keverékről írok nektek .
Kajla először kb. 1 évesen került az Ebárvaház gondozásába , nevéhez méltón nyakigláb kamaszként , aki hamar tanult és viszonylag gyorsan gazdisodott is tőlünk . Egy három gyermekes családhoz került, ahol foglalkozásban nem volt hiány , apuka futott vele, gyerekek játszottak…..kezdetben . Azután Kajla szökdösni kezdett , gyakran volt az utcán . Sajnos eleinte elhittük , hogy akit állatvédő társaink hazavittek , ő nem Kajla , hiszen ő nem szökik, minden rendben van vele.
Azután , amikor a kisebbségiektől kellett őt "visszaszerezni", akkor már láttuk , hogy komoly a helyzet . Kajla visszakerült a menhelyre, ahol nagyon rosszul bírta a létet. Önpusztításba és rongálásba kezdett, kétszer kellett emiatt műteni , semmit nem hagyhattunk a kennelben nála , szétszedte , megette , magát sebesítette meg , egyszerűen tragikusnak látszott a helyzete.
Nem vagyok kutyagyűjtő, sőt a állatvédelemben – sajnos – meg kellett tanulnom NEM -et mondani, hisz, ha a meglévő állományt védeni , óvni akarod, akkor meg kell szabni bizonyos határokat . De Kajla nem hagyott nyugodni . A lehetőségeim – otthon – nem éppen egy szökős kutyára szabottak , szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt hazavinnem őt . Mégis, sok álmatlan éjszaka és hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, lesz, ami lesz , ez az ő utolsó lehetősége .
Hazamentünk .
Kajla most nálam él idestova már egy éve és egy mintakutya . Soha nem próbált elszökni , semmit nem rongált meg – azon a kb. 50 labdán kívül, amiknek sorsa a vízbe fojtástól az eltemetésig tragikusan végződött .
Baromfi, villanypásztor, cica, vadháló és egyébként is könnyen mászható kerítés , szomszéd kutya ……ezek az akadályok nem képeztek problémát a Kajlával való összeszokás során . Ő itt van itthon . Alszik, ha én alszom, vár, ha dolgozom – persze amint hazaérkezem , vagy otthon felállok a géptől , menni kell labdázni, vagy erdőt járni – és egyáltalán , minden téren igyekszik megfelelni. A "Rex felügyelőt " együtt nézzük és tanulunk belőle . Kajla jelzi, hogy persze vannak ösztönei és kizárólag az én kedvemért nem üldözi a csirkéket, vagy nem fut tovább a cica után, mint ahogyan azt a sportos cica elviseli és nyuszikat is csak messziről néz – mozizunk . Kajlával az élet egyszerűen – egyszerű .
Imádom Kajlát .